Végül mit szóltak ?

Végül mit szóltak ?

Ha most ébredezel…

Ezt az írást csak így napfényindítónak, gondolatébresztőnek, Ébresztőnek szeretném elhelyezni.

Van véleményem a “Mit szólnak?” jelenségről ? bátran leírhatom, ha nincs véleményem, úgyis rendben van, ha van véleményem de nem osztom meg mert “Mit szólnak mások?” ezesetben egyetlen kérdés van: 

Végül mit szóltak mások ? 

Mert ugye ez általában nem jut napvilágra, illetve egyetlen válasz szokott kiderülni, viszont az nagyon siralmas és szomorú…hogy valójában igazán mélyen és őszintén senkit nem érdekel mit, hogyan és miért teszek, mert ennyire nem vagyok fontos téma vagy személy…ellenben szeretném ezt hinni vagy nem is biztos, hogy ezt szeretném ? Esetleg valóban mindenki időt, anyagiakat, energiát nem kímélve engem bámul, utánam kémkedik, figyelnek, bírálnak ? Határozottan bizonytalan vagyok a témával kapcsolatban ? Illik egy ilyen írásban bullshitet használni ? Sokezer kérdésem volna még.

A mozi melynek címe : Mit szólnak ? általában csak az én fejemben zajlik, a rendezője és a főszereplője is én vagyok, nagyon sajnálatraméltó módon azonban senki nem váltott jegyet erre az előadásra. Egyszóval nem, hogy kasszasiker nem lett, egyenesen csúfos bukás, kudarc lett végül belőle, magyarul senkit nem érdekel.

Ugyanakkor a világ csak áramlik és nem sokat törődik velem. 

De kinek, minek a kudarca ez ? Az ő bukásuk vagy az enyém ? Ők nem akarták látni vagy én nem mutattam meg ? 

Lehet, hogy egy egész élet rejtve marad ? 

Hány élet, hány identitás, kimagasló tehetség maradt árnyékban, emiatt a felhúzott verklire hasonlító, önműködő, folyamatosan ismétlődő  mitszólnak motívum miatt ? 

Lehetséges, hogy egy tudattalan minta amit hordozunk, mert így szokás és soha nem gondolkodtunk el rajta és tudattalanul öröklődik generációkon át, apáról-fiára, anyáról-lányára, mert így szokás, ez a tradíció és hűek vagyunk a családhoz, hiszen ez a helyes, hogy jó gyermek legyek és ne okozzak csalódást, engem így neveltek, hogy ne lógjak ki a sorból mert az sosem jó ? A mi családunkban nem szokás világmegváltó dolgokat tenni, mi szerények, szürke kis emberek vagyunk csendesen megbújunk, bocsánat, hogy élünk, a sok tehetség pedig ott marad mélyen, beburkolózva, soha felszínre nem kerülve, a mitszólnak ködébe veszve, az úgysemsikerül címkéjével az enyészetre bízva, ismeretlenül, boldogtalanul…mert soha nem kérdőjeleztük meg a mitszólnakot, ezt a ránk maradt, hűen őrzött, titkos hagyományt ? Van-e jogunk megkérdőjelezni ezt a folyamatot, ha oly megmásíthatatlanul szállt generációról, generációra ? 

Van-e felelősségünk abban, hogyan éljük az életünket, ha van akkor vállalnunk kell-e a felelősséget a továbbiakban vagy ezek után is rátoljuk másokra azt ami a mi felelősségünk volna ? Esetleg csupán lustaság vagy félelem van mögötte ? 

Még mennyi álmot, vágyat, élmény és siker lehetőséget áldozunk fel a mitszólnak oltárán ? Esetleg előfordulhat, hogy a lapok előre le vannak osztva és nincs arra mód, hogy másként éljünk ?  Mert ha egyszer egy mitszólnak családba beleszületek akkor nincs menekvés és lehetetlen kitörni ebből a burokból, még a következő generációk is hordozzák hetedíziglen ? 

Vajon tényleg csupán ennyi ok áll az okozatként vizsgált sikertelen, üres és szürke unalmas életek, megvalósulatlan álmok és önazonosságot nélkülöző sorsok mögött ? 

Mindenesetre ha az életedet a mitszólnak bűvöletében vagy úgy is mondhatnám, hogy beburkolózva a mitszólnak köpenyében éled, akkor gondolkozz el egy kicsit, honnan hozod ezt ? Ki miatt teszed ezt ? Ki burkolt téged ebbe a köntösbe ? 

Mit okozol ezzel magadnak ? Mit okozol ezekkel a gondolatokkal másoknak a nagy egészet tekintve ? Valamint a legfontosabb kérdés, hogy akarod-e ezt a viselkedésmintát folytatni vagy ledobod magadról és végre megismered, megérzed és megmutatod, hogy ki vagy te ?

Félredobod a mitszólnakot és elporlad a sarokban vagy az út szélén ez a gúnya vagy esetleg te porladsz el alatta ha nem dobod le magadról ? 

Szóval ilyen ébresztős hangulatban vagyok és mondhatnám, hogy nem érdekel mit szólnak az írásomhoz…valójában azonban nagyon is érdekel de nem az, hogy mit szólnak, hanem az, hogy mit mozgatott meg bennetek az írásom, mik jutottak eszetekbe, elgondolkodtatok-e, milyen érzésetek van elolvasás után, engem csak ezek érdekelnek, mert úgy érzem, hogy rendkívül fontos volt ezt kiírni magamból.

Valójában egy mondatot kezdtem el megfogalmazni, viszont mint általában, meglehetősen meglódult a billentyűzet. 

Most mitszólnak ? 

Svastitsné Németh Ildikó

              Személyiségfejlesztés és Önismeret

                    www.nemethildiko.hu