Más vagyok mint a többiek!
Más vagyok mint a többiek!
Az elkülönültség érzése-az ego hatalmi harca
Amikor úgy érzem, hogy teljesen mások vagytok mint a többi ember, ennek az érzésnek, két formája jelenik meg a térben.
Az egyik ahol sokkal kevesebbnek érzékelem magam másoknál. Folyton azon kapom magam, hogy viszonyítom másokhoz önmagamat, az életemet. Majd pedig ebben a méregetésben, általában súlyos vereséget szenvedve alul maradok. Mert! Már mindenkinek van párja csak nekem nincs, minden barátnőm férjhez ment csak én nem, mindenkinek van már lakása, háza, én még albérletben lakom, mindenkinek új autója, menő cuccai, bulizós hétvégéi, nekem meg az ezeréves verdámmal, a kevésbé menő cuccaimmal, unalmas, fekvős-szomorkodós hétvégéim vannak.
Mindenkinek sikerül minden, jó állás, drága nyaralás évente kétszer, puccos partyk, de nekem semmi nem sikerül, engem ilyen helyekre nem visznek, nem hívnak…és még sorolhatnám, a rengeteg párbeszédet ami a fejemben zajlik, kívülről persze a kényszeredett keserédes mosoly látszik az arcomon.
A sok önbecsmérlő mondat pedig további zsákutcába juttat, ahol aztán kedvemre szenvedhetek az idők végezetéig, bebizonyítva a híres mindenkinek – akit egyébként semennyire nem érdekel – hogy mennyire rossz nekem és milyen hatalmas mértékben más vagyok mint a többiek.
A zsákutca neve pedig nem más mint az Irigység utca és kicsit arrébb a Bírálat utca sötét és szomorú sehova nem vezető útja, annyi a különbség, hogy az Irigység zsákutcája az Áldozat vagyok utcáról nyílik és a járda a nem vagyok elég jó köveiből épült, a Bírálat zsákutca pedig a Jobb vagyok bárkinél utcáról nyílik, nyílván a mindenkinél mindent is jobban tudok köveiből épült.
Az Irigység utcában ugye azt élem, hogy mekkora áldozata vagyok az életemnek, mert velem szemben mindenkinek van mindene és boldogsága csak nekem nem, mert én olyan szerencsétlen vagyok, senkinek sem kellek, nekem ez nem jár, nem vagyok méltó ehhez, nekem ez nem adatik, mert kevesebb és rosszabb vagyok másoknál, nem vagyok elég jó.
A Bírálat utcában pedig haragosan, dühösen, mormolom a mantráimat, miszerint neki is van párja pedig milyen ronda! meg csápmás, meg dagadt is, mégis van neki, na jó ilyen nekem nem is kell, aki egy ilyen rondával szóba áll…vagy milyen új autója van már megint, hát azért elég ronda a színe, sosem volt jó ízlése, ha én vennék ilyet biztosan normális színt választanék, dehát nekem ilyen béna autó nem is kellene…vagy már megint mekkora társasággal ment el bulizni, akkor sem tartanék velük ha könyörögnének, mert az összes egy k…g, én mindegyiknél jobb vagyok.
Mert én más vagyok! Itt jelen esetben jobb és különb vagyok mint más, jobb döntéseket hozok, jobban tudok, mindent is! mindenki más hülye.
Ez a viselkedés ugyanúgy elkülönít, hiszen több-jobb mindenki felett álló vagyok. Mert én így soha nem viselkednék, ilyen ruhát meg biztosan nem vennék fel, azzal a bizonyos személlyel, meg nem mutatkoznék, meg jobban parkolnék, a gyerekeimet is jobban nevelném, az országot is jobban irányítanám, meg a vállalkozásom is virágozna…mindenkinél mindent jobban csinálnék, ha tennék valamit…viszont, nem csinálok semmit, így az nem derül ki soha, hogy jobb vagyok, mert elkülönülve magamban duzzogok.
Vigyázat! A folyamat miszerint rosszabb vagy jobb vagyok, gerjeszti önmagát, hiszen újabb és újabb életterületekre terjed ki, ahol kevesebbnek, rosszabbnak, szerencsétlennek vagy esetleg többnek, jobbnak, szebbnek, érezhetem magam…
Ez az egész folyamat az ego irányításával zajlik. Az ego az a részem, ami szereti ha szenvedek és egyáltalán nem célja, hogy jól legyek vagy fejlődjek, a boldogságom meg egyáltalán nem élvez prioritást az ego csapdájában.
A jó hír az, hogy az ego kezelhető, helyes mederbe terelhető…
Pedig csupán egyetlen megoldás van az ego helyes kezelésére, ha felismerem magamban ezt a két működést vagy legalább az egyiket, majd felelősséget vállalok, vállalom, hogy ajjaj tényleg ezt teszem…ebből tudok előre lépni, megismerem, tanulom, fejlesztem, elfogadom és megszeretem önmagam.
Amikor odafigyeléssel, együttérzéssel, fordulok önmagamhoz, a sérült énrészemhez és szeretettel veszem körbe és türelemmel viszonyulok önmagamhoz, hogy gyógyuljak ebben az odafigyelésben, szeretetben, akkor meglátom, hogy nem kell másnak éreznem magam a többieknél, hiszen egyedi vagyok, nincs még egy ilyen lény mint én, aki ugyanezekkel a vonásokkal, személyiségjegyekkel, érzésekkel rendelkezik, egyedül rám jellemző ez, tehát az egyéniségem és a létezésem teret nyer egy pozitív formában.
Az egyéniség megértéséből, megtanulásából fakad a mindenki egy helyről érkezik érzése, amit ha sikerül megérteni, megfejlődni, nem fogok elkülönülni, mert bebizonyosodik, hogy nem vagyok más, nem vagyok rosszabb, sem jobb hanem pont ugyanolyan vagyok mint bárki más, aki körülöttem létezik, hiszen ugyanúgy élünk, tesszük a dolgunkat, mindenkinek megvan a maga nehéz története küzdelme vagy keresztje, sorsa, de visszük és csináljuk, mert azt szeretnénk, hogy mindig könnyebb, élhetőbb legyen az élet, hogy menjünk előre, fejlődjünk, ÉLJünk…szeretetben, békében és vállaljuk a felelősséget…
Szeretettel felétek, Ildikó
Svastitsné Németh Ildikó
Személyiségfejlesztés és Önismeret
nemethildiko.hu
