A következő Elvonulás 2019.novemberében lesz

 

 

 

 

 

Elvonulás macskaszemmel!

Időnként elvonulunk...
Mert szükségünk van önmagunkra...kicsivel intenzívebben mint az átlag hétköznapokban. Sokszor kérdezitek tőlem, hogy mi az az Elvonulás? Mi történik ott? Nem mindig tudok pontos választ adni, hiszen a cél az biztos, viszont az odavezető út, a pillanatok, a formálódás teljességgel egyéni, sőt egyedi, egyszeri és megismételhetetlen...
Azért vonulunk el, hogy ebben a pár napban csak és kizárólag önmagunkkal foglalkozzunk. Ami rendkívűl kellemes időtöltésnek ígérkezik, ugyanakkor nem is olyan egyszerű. Hiszen semmi sem olyan mint a hétköznapokban. Sem a környezet, sem a külvilág, sem az érzékelés. Mindemellett, tisztábban látjuk önmagunkat...ez sem egy könnyed múzeumi séta, hanem kemény szembesülés a tényekkel...hogy mit teszünk másokkal, mások mit tesznek velünk, valamint mi mit teszünk önmagunkkal, hogyan kapcsolódunk vagy hogyan nem...A szembesülés után megértések sorozata következik...Akkor emiatt történik ez vagy az az életemben...így vagy úgy...amikor helyére kerül bennünk egy-egy puzzle azt hívjuk felismerésnek, valójában megismerkedésnek önmagunkkal.
Ez volt a tudományos magyarázat, most pedig jöjjön az, amit a szomszéd cica látott belőlünk. 
Elvonulás, egy macska szemével:

Megérkezett két nő, megzavarják az este csendjét és azt a jó kis sötétséget, a falu nyugalmát. Jönnek valami világító-guruló járművel...nem is értem...van lábuk. Kettejüknek pont annyi mint nekem. De hiába! Nem tudnak lopakodni...mert ez a szekér olyan hangos...miért nem használják a lábukat? Pont most jöttek, amikor relaxálok, mélyeket szippantok az éjszakai trágyaszagból isteni parfüm ez számomra...erre ők, a kétlábúak, azt mondják “ fuuuuu...azta...” fogalmuk sincs mi a jó illat, befecskendezik magukat valami pacsulival és azt gondolják majd így tudnak vadászni...így biztosan nem! 
A nők rengeteg cuccot hoztak. Bizonyára soha többé nem mennek haza. De jó! Lesz szomszédunk. Remélem valami Pajtit is hoztak! Aha érzem az illatát...bemászok, megnézem...nem találom, majd hamarosan kitessékelnek a szekérből, pedig itt kell lennie valahol...na jó! Ha már kitoloncoltak, el dobom magam hátha megsimogatnak...ez rendben vaaaaan...nem csalódtam. 
Bementek a házba...nem értem miért nem szeretnek kint lenni a szabadban. Hoztak nekem ilyen laposkockás kaját, azt mondják nekem hozták, hát persze...nyugodtan egyem meg lájtossajt...azt nem tudom mit jelent, de szagra műanyag...nem is ettem meg nehogy aztán ne érjem meg a reggelt. Mondjuk láttam, hogy ott lapul náluk még vegakrém is de attól megkíméltek szerencsére. Ja! A másik nő meg zabkását hozott...Atyaég! Ettől hullot ki a szőrük biztosan.
Kicsit még leselkedtem,még kopogtattam a ház ajtaján, de nem engedtek be. Hazasomfordáltam, de visszajövök! 
Hohoho barátaim...másnap reggel jöttek sokan...a fáról figyeltem őket mert ennyi ember nekem már tömeg, semmiképpen nem akartam bekeveredni közéjük. Ők is mind ideköltöznek ennyi cuccal az már biztos! Nevetgélnek, ölelgetik egymást, semmi dorombolás vagy hasvakarás...fura módon viselkednek az egyszer biztos. Bementek mindannyian ott tömörülnek a házban, amikor itt kint több hektár terület van, ameddig a szem ellát...és még tovább is...nyugodtan bárhova lefeküdhetnének...bent meg majd levegőt sem kapnak, nem értem őket.
Na valami lesz, mert jön még két fazon, elégedett mosollyal az arcukon. De ez a Főnő(k) aki már tegnap jött azt mondja nekik, hogy futnak a pofonért, ugyhogy hamar visszaáll az arcszerkezetük...látom én, most tuti nem fognak egeret, mert ilyen gondolatokkal azt nem lehet. 
Sebaj majd megkínálom őket a laposkockásból ha már leesik a vércukorszintjük.
Most meg mindannyian odamentek a kapuhoz. Micsoda felvonulás lesz itt barátaim. Elindultak zsizsegve-hangoskodva, hova mennek fényes nappal... no meg ilyen hangosan...utánuk sétálok de már most eltévedtek. Tárkony a másik irányban van. Mennek-bandukolnak. Aztán a két pofonos visszament a házba, bizonyára valamilyen külön programjuk van. Nagy emberek lehetnek mert mást csinálhatnak mint a többiek. Vagy csak nem bírják ezt a hangoskodást...na! Azt megértem! Én sem bírom. Beszélnek valami fészbukról, hogy oda felteszik vagy nem teszik fel a képeket...bizonyára egy fogasmárka lehet a fészbuk és aki akarja felteszi a képet, aki akarja nem. Csak le ne szakadjon az a fészbuk ha mindenki felteszi...
Jó ideig csend volt végre...Megvártam őket itt az útmenti árokban. Jönnek vissza a nagyhangúak, habár kissé csendesebbek, fura hangon panaszkodnak, hogy fáj a lábuk...lehet, hogy azért mert csak a hátsókat használják...a gerincük is azért olyan fura szerintem.
Este meg láss csodát, leültek körbe és beszélgettek dehát itt kint hallom, hogy mennyire nevetnek...szegények mennyire unatkozhatnak. Aztán néhányan kiszöktek a másik házba egy forró szobába. Na az megint mire jó nem tudom. Ott aszalódnak, meg pihegnek, folyik a testükről a víz, mégis bemennek...esküszöm nem értem az embereket...minek ez nekik...szeretnek szenvedni az egyszer biztos...de gondolom jobb itt ebben a forró szobában mint bent a házban mert ide menekültek...ott már végképp elakadt a szavam amikor mégis visszamentek az énelkő-nevető-könnyeiket sűrűn törölgető tömegbe. Szerintem ezek mazochisták vagy tetézik direkt a bajt...lehet valami kalandtúra ez. Lehetett ugyan választani a kiszelámérálábálvátát is de azt nem kérték...csak a szenvedés! 
Másnap...testvéreim ezt nem hiszitek el...reggel csodás tisztító eső...vártam őket, hogy kijönnek megtisztulni, végre. De ki sem kukkantottak csak az ablakon. Hát az mi?! Úgy nem tisztulnak meg! Nagyon büdösek lehetnek már. 
Mondjuk mára lecsendesedtek. Ez jó. De valami fura dolgot csinálnak. Jönnek-mennek, ide-oda állítanak embereket és bemutatják az életüket, közben az a nő ad nekik zsepit mert jön ki belőlük a fájdalom. Ezt is minek csinálják...?! hiszen minden ott van,benne van, vagy ezek vajon nem látják az összefüggéseket?! Az lehetséges...akkor Pajtikáim még sokat kell tanulnotok, ha ti nem látjátok, hogy minden mindennel összefügg...kissé unalmas ez nekem mert bemutatják azt ami van. Kölyök korom óta tudom, hogy mi az a szeretet. Melyik részét nem lehet érteni? Vagy a család meg felmenők meg a tisztelet. Ez nem egyértelmű? Furák az emberek. Most látom. Azt hiszik sokan, hogy tudják aztán kiderül, hogy nem is.
Húúú! Észrevettek! Pedig fatörzsre tapadva álcáztam magam. Valami rúdtáncot emlegettek. Az nem tudom mi, de az biztos, hogy magasabbra kellett húzózkodnom mert attól a hülye függönytől nem láttam semmit. A hülyét meg nem lehet mondani mert a főnök rögtön kioszt ötmiatyánkot. Persze ők lelkesen teljesítik. Mondom, hogy nem nooooormálisak! Tényleg futnak a pofonért.
Vagy ők így tanulnak? Ahelyett, hogy elnyújtóznának a tarlón és mélyeket lélegeznének a természet adta trágyaszagból...
Mindenki a maga módján...ide most nem írom le mert egyből ötmiatyánk lesz a következménye...tanuljanak csak ahogy jól esik. Nekem aztán mindegy!
A lényeg, hogy aztán egyszercsak már jobban voltak mert mindegyikük megnyugodott...mosolyogtak, kedvesek lettek, ragyogtak. Hát én nem tudom barátaim szkeptikus vagyok, de valahogyan ez mégis működik. Amúgy nagyon jó, hogy elmentek haza...most hónapokig pihenem ki őket...persze fenyegettek, hogy majd nyáron találkozunk...addig be tanulom a Que sera-t, hogy kedveskedjek nekik!

Szeretettel: Ildikó
 
 
 
 

Csakis Önmagad miatt gyere, ha hívást érzel. Senki nem küldhet téged sehova, senki miatt nem tudsz ott lenni. Csakis önmagad és a fejlődésed miatt jöhetsz és csakis te döntheted el. Így valóban ott leszel. Az eredmény is csakis a tiéd lesz. 


Várlak sok szeretettel: Ildikó

 

Álom vagy ébredés...megálmodás esetleg felébredés? Mi történhet az Elvonulás csendjében... Amikor egészen mélyre nyúlok a gondolataimban, érzéseimben...elmélyülés...lassul minden mozdulatom, eltűnik az idő, a körülöttem lévő zajok...belépek ide, ami néhány napon át a világot jelenti...a világomat...gondosan előkészítve minden...már nagyon régen elkezdtem készülődni, hogy most megérkezhessek...minivilág... a valódi világ eszenciája...egészen elmélyedek benne...érkezés-fogadás-ölelés-ki vagyok én-gondoskodás-séta-gyermeki én-spontaneitás-csoda dal-érintés-szemkontakt-ölelés-könnyek-megérkezés-játék a képekkel-álmodás-sorsmodellezés-fájdalom-segítők-figyelem-tisztelet-nehéz sorsok-zokogás-düh-megbékélés-nyugalom-fáradtság-elfogadás-biztonság-megértés-táplálás-éneklés szívből-nevetés-még több nevetés-könnyezés-hála-fájdalmas veszteségek-védelem-könnyek-maradok-érzések-megélések-hála-mosoly-érkezés-új élet-szeretet-segítő kezek-finoman-lágyan-szeretethíd-ölelés-könnyek-szavak nélkül-EZ vagyok-egészen mélyen-tudom-fejlődés-köszönöm-hála-hála-hála...megyek tovább az úton.
Szívem összes szeretetével köszönöm! Csodálatos napjaim voltak, együtt...veletek❤️
Felébredés az álomban????

 

Mesés pillanatok egy mesés helyen.
Elvonulni hívlak, ahol feltárulhat belső világod, a maga valóságában. Ismerkedhetsz önmagaddal, tehetsz lépéseket valódi lényed felé. Itt a hétköznapi rutin, az eddig jól bevált eszközök, nem terelik el a figyelmedet. Így könnyebben észlelheted, hogyan működsz. Itt csak te vagy a fontos senki és semmi más. 

Amire számíthatsz: önismereti feladatok, Sorsmodellezés Hellinger szemléletben,valamint játszunk, pihenünk, lazítunk, beszélgetünk, túrázunk, finomakat eszünk. 

Helyszín: Szentkozmadombja 
Időpont: 2018.02.23-25.
Péntek délelőtt 9.00 órától vasárnap délután 15.00 óráig.

 

 

 

 

 

 

MR PORNO ITALIANO